A biztonságos járművezetésre való alkalmassá tevés

A BIZTONSÁGOS JÁRMŰVEZETÉSRE
VALÓ ALKALMASSÁ TEVÉS
PSZICHOLÓGIAI FELTÉTELEI A KÉPZÉS
ÉS AZ UTÁN-KÉPZÉS SORÁN

Készítette: Tóth Tünde,
szakpszichológus


Előadásomban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy hogyan fokozható a biztonságos járműezetésre való alkalmasság képessége pszichológiai eszközök segítségével.

Három részben szeretném a témát megközelíteni.
I. Alkalmasság a közlekedésben
II. Utánpótlási tapasztalatok, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy az emberi tényezőnek megnövekedett szerepük van a közlekedési eseményekben
IIL Javaslat a képzés során: Milyen eszközökkel lehetne elérni a képzés során a biztonságos közlekedésre vonatkozó magatartás kialakulását?

Manapság az autóvezetés a modern életforma mindennapi feladatai közé tartozik, és mint ilyen számos problémát vet fel mind a társadalom, mind az egyén oldaláról. Éppen ezért lényeges az " ember - jármű - környezet " kapcsolatának, rendszerének megismerése, annak feltárása, hogy mit kíván a közlekedés az embertől és az ember mit követel a közlekedéstől. Előadásomban főleg az emberi tényezők oldaláról kívánom taglalni a problémát.

Átalakuló, változó gazdaságunkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az alkalmasság, a pályára való megfelelés kérdése, hiszen minél megfelelőbb képességekkel rendelkezik az ember, annál jobban képes lesz ellátni munkáját.

Az igény a közlekedésben is megjelent, már a múlt század végén felismerték egy színvak mozdonyvezető által okozott tömeges vasúti szerencsétlenség nyomán, hogy a közlekedési alkalmasság lényeges kérdés.

A különböző alkalmasság-vizsgálati módszerek ráirányították a figyelmet arra, hogy a gépjárművezetők képessége, egyénisége sokat számít a közúti közlekedésben, a balesetek előidézésében.

A közlekedésben az egyik legfontosabb szempont: a biztonság. A biztonság a közlekedésben olyan aktív részvételt kíván meg a gépjárművezetőtől, amely során képes a pillanatról pillanatra változó közlekedési követelményeknek megfelelni: megfelelő érzékelés, gyors döntéshozatal és döntés kivitelezés.

Ha a gépjármű technikai kezelésére való képességet adottnak vesszük, akkor figyelmünkét ráirányíthatjuk az egyén stabil személyi jellemzőire, amely meghatározza az észlelési, döntési, folyamat cselekvés színtjén történő kivitelezését.

Réti (1969) hangsúlyozza, hogy "a legtöbb baleset az emberi tényezőből származik, vagyis a tökéletlen alkalmazkodásból. "

A gépjárművezető magatartását alapvetően meghatározza az alkalmazkodás folyamata. Alkalmazkodáson kell érteni az egyénnek a külső környezeti feltételekkel való testi-lelki összehangolódását. Alkalmazkodáson azonban nem csak a fizikai, hanem a társadalmi normákhoz való illeszkedést is értjük.

A közlekedési magatartás fontos eleme az alkalmazkodás, hiszen ha a közlekedést egy "társas játék"-nak tekintjük, ahol a felek kölcsönös egymásra figyelése elengedhetetlen, a szabályok, normák betartásán túl, akkor- az alkalmazkodás, önérvényesítés, önalárendelés fontos viselkedési elemek. Gondojunk egy előzési, vagy sávváltási manőverre, mennyire lényeges, hogy a szituáció megfelelő észlelése mellett jól döntsön a gépkocsivezető, és ebben mekkora szerepe van a közlekedő partnernek. Az, hogy biztonságosan történjen a manőver, az a partnerek szándékainak is függvénye.

Gyakran csak feltételezéseink vannak a másik vezető várható viselkedéséről, így nagyon fontos lenne, hogy az ún. előre látó gondolkodást elsajátítsák a gépjárművezetők. Így könnyen belátható, hogy a közűti magatartás normarendszerének kialakultsága a gépjárművezetők közúti jártassága, alkalmassága, és e normák alkalmazása jelentősen összefügg.

A közzúti közlekedés norma érzékeny rendszer, így a társadalmi változások gyorsan, közvetett módon jelennek meg; amely változások leginkább a baleseti statisztikában és a szabálytalanságok számának növekedésében mutatkoznak meg.

A mutatók (Schuszter, H.D. - Gzrifford, J.P.) szerint a balesethez vezető magatartás útja a következő sorrendiséget mutatja:
? magatartáshiba,
? szabálysértés,
? majdnem baleset.

A fejlődési út a magatartáshibákkal kezdődik, így a közlekedési balesetek csökkentése érdekében a magatartáshibák mikroorganizmusait kell megszüntetni, hogy döntőfölénybe kerülhessenek a közlekedés-biztos magatartásformák és szokások.

Ezt célozza az 1/1988.sz. közúti közlekedési törvény és az ehhez csatlakozó 1991. évi kormányrendelet, amely előírja az utánképzést. Az utánképzés különböző formában történik, én elsősorban a 3. és 5. paragrafus tapasztalatairól szeretnék röviden beszélni.

Utánképzési tapasztalataim azt mutatják, hogy a gépjárművezetők azért kerülnek utánképzésre, mert a viselkedés szintjén képtelenek alkalmazni a megtanult szabályokat, vagyis alacsonyfokú a már említett közlekedésben oly fontos alkalmazkodóképesség, a másokra való odafigyelés, az előrelátás képessége, az önkontroll funkció.

A közlekedők ún. másodlagos szabályrendszert alakítanak ki folyamatosan felülbírálva ezzel az elsődleges szabályrendszert, a KRESZ-t.

Az utánképzési csoportokban számtalan esetben elhangzik, hogy
? ha ismerte volna az alkohol fogyasztás hatásait a vezetésre - és itt nem a baleseti kockázat növekedéséről van szó, hanem az egyéb ismeretekről, mint például alkohol lebontási idő, képességekre való hatása az alkoholnak. Az alkohol, mint konfliktus megoldási eszköz, stb.,
? ha előre gondolta volna, hogy a másik másképpen viselkedik, stb.

Gyakran kiderül, hogy a vezető helytelen elvárást támasztott a másik féllel szemben, hibásan észlelt, döntött.

Ezekben a csoportokban megfogalmazódik, hogy a közlekedés emberi tényezői nem kerültek a figyelem előterébe, a tudatos közlekedési magatartásról nincs ismeret. Szemléletformálás, a közlekedési magatartás megváltoztatása a cél. Mivel időben korlátozott óraszámok, azaz foglalkozások, én úgy tekintem, hatásuk abban van, hogy egy tanulási folyamat kezdetét jelentettük, hiszen ismeretekkel és főleg tapasztalatokkal gyarapodtak a résztvevők önmaguk közlekedési viselkedésére vonatkozóan.

Az utánképzésen elhangzottakból fogalmazódott meg, hogy miért is ne kapnának hasonló jellegű ismereteket, tapasztalatokat, még a jogosítvány megszerzése előtt.

A gépjárművezető képzés célja: alkalmassá tenni a leendő vezetőt a közlekedésben való biztonságos részvételre. Úgy gondolom, hogy ez nem csak a technikai kezelés és a szabályok elsajátítását jelenti, hanem egyfajta közlekedési szemlélet kialakítását, magatartás formálást is. A gépjármű technikai kezelését a gyakorlati oktatás során sajátítják el, míg az elméleti képzés szerepe - jelenleg - a KRESZ megismerése.

Az elméleti képzés leggyakrabban előadás formájában történik, amely - passzív befogadást igényel - nem veszi figyelembe a hallgatók különbözőségét, a felmerülő kérdések megvitatására kicsi az esély.

Az előadás az ismeretátvitel gyenge eszköze, a klasszikus képzési elveknek, mint gyakorlat, visszacsatolás és átvitel nem felel meg. Elterjedt, de a készségek megszerzésének nem a legjobb eszköze. Ha abból indulunk ki, hogy a gépkocsivezetői magatartás egy tanulási folyamat eredményeként alakul ki, akkor megfelelőbb módszer lehetne az ún. csoportos tanulási forma, amely képzés, tréning során a tapasztalati tanulás által történne - várhatóan jobban beépülnének a szabályok.
? az aktív részvétellel ismereteket szereznek saját viselkedésük hatásáról,
? segíti az önfegyelem kialakulását,
? fokozza a tanulási képességet,
? korábbi tapasztalatok kimunkálása,
? javítja a kommunikációt,
fejleszti a döntéskészséget, a szociális percepciót.

A gépkocsivezető képzése során beépíthető lenne ez a forma, amely ötvözné az ismeret átadást a saját élménnyel. Ez várhatóan a közlekedési szabály tudat fokozottabb kialakulásához vezetne, és biztonságosabb közlekedési magatartást eredményezne.

Egy korábbi tanulmányban beszámolnak arról, hogy a tanulók közlekedési anticipációs készsége fejleszthető a gyakorlati vezetési ismereteket megelőzően (Jekkel L. Harmath P. 1989). Mi ezt a technikát használtuk problémás buszvezetők alkalmazkodási és konfliktus megoldó képességnek növelésére, jó eredménnyel.

Úgy gondolom, a gépjárművezetés képzés minőségét növelné ez az új oktatási módszer, mely a baleset megelőzés szempontjait is magában foglalná.


A tréningbe bevehető témakörök:
? ember - jármű - környezet kapcsolata
? alkalmazkodás
? szabály, szabálytudat
? alkohol fogyasztás és vezetés
? gyorshajtás és hatásai
? kockázatvállalás
? férfi-női vezetési stílus különbségek
? pánik a közlekedésben
? konfliktus megoldási módok a közlekedésben
? helyzetfelismerés, képességek reális ismerete
? speciális helyzetekben való viselkedés
? köd, csúszós út, hó, jég, követési távolság, fékezés, elsőbbségadás, előzés, városi forgalom.


Az előadás kulcsszavai:
? ember - jármű - környezet rendszere
? alkalmazkodás
? közlekedési magatartás, mint tanulási folyamat
? a közlekedés, mint társas játék
? tréning
? szabályok, szabálytudat
? önkontroll funkció képzés


Irodalom:
Réti: Ember - jármű - út - KJK, Budapest 1977
Jekkel L., Harmath P. (1989) tanulmánya: Munkapszichológus Szakmai Napok, Sárospatak

© 2017 Kiskun Autósiskola - Minden jog fenntartva! | Design by W3layouts